Élete

Vinciben született, édesapja, san Piero a városka jegyzőjeként dolgozott, édesanyja, Caterina fiatal parasztlány volt a városka egyik előkelő családjának szolgálatában. Alapfokú iskoláit szülővárosában végezte. 1469-ben Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio festő műtermébe gyakornoknak. A festő műhelye afféle „művésziskolaként" is szolgált. A festő mellett elsajátította a vonalas rajz (tulajdonképpen a vázlatkészítés), a festészet és a szobrászat alapvető technikáit. 1473-ban belép a Szent Lukács egyesületbe. Erre az évre datálható első, teljes bizonyossággal neki tulajdonítható rajza is, amely az Arno folyó völgyét ábrázolja. Az ifjú festő egyre sikeresebb, híre egyre növekszik, így 1482-ben meghívást kap, hogy ő készítse el Milánóban a Francesco Sforza tiszteletére emelendő hatalmas lovasszobrot. A munkát oly sikerrel végzi el, hogy annak befejezése után évekig elhalmozzák megrendelésekkel: ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskója, az „Utolsó vacsora", amellyel 1495-ben készül el. 1500 márciusában rövid időre Velencébe utazik, de még abban az évben visszatér Firenzébe, ahol 1502-ben Cesare Borgia szolgálatába áll, és követi őt annak romagnai hadjáratába. Ebből az időszakból származnak közismert erődítmény- illetve hadigépezet-vázlatai. 1503-ban Firenzében elkezdi megfesteni remekművét, a Mona Lisát. A munka egészen 1506-ig húzódik, a hagyomány szerint a három éves alkotómunkából két évet vett el Mona Lisa híres mosolyának megalkotása, Leonardo ugyanis ennyit tépelődött a mosoly kialakításán. Az arckép festésével párhuzamosan dolgozik a Palazzo Vecchio tanácstermében „Az anghiari csata" című freskón, amelynek megfestésére a firenzei köztársaság kérte fel. A mű befejezése után újult érdeklődéssel fordul a geológia és az anatómia felé, ezért ilyen tárgyú stúdiumokat vesz Milánóban. 1513-ban Rómába utazik, ahol X. Leó pápa megbízásából matematikai-természettudományi tanulmányokat folytat, eközben 1514-ben alapos tanulmányokat készít a Róma környéki mocsarak kiszárítására, ezekből azonban semmi sem valósul meg. Rómában három évet tölt. 1517-ben a Milánót meghódító francia király meghívja udvarába. Leonardo elfogadja a meghívást, és az Amboise melletti Cloux-ba költözik. Két évet tölt itt, 1519-ban megbetegszik és meghal. Örökségét tanítványára és barátjára, a festő Melzire hagyta.

Nemi identitása

Egyes történészek szerint Leonardo homoszexuális ember volt. Már Giorgio Vasari könyvében is találhatunk erre vonatkozó találgatásokat, utalásokat. Mindenesetre tény, hogy anatómiai rajzaiban szinte kizárólag férfiak láthatóak, bár ez a kor erkölcsi és morális értékrendje miatt is alakulhatott így (szokás volt a női alakok ábrázolásához is férfi modelt használni, a női modelleket ugyanis prostituáltként kezelték).

Festményei

Léda a hattyúval

• Angyali üdvözlet (1472-1475 körül)
• Zenész képmása (1475 körül)
• Madonna Benois (Madonna virággal) (1475-1478)
• Szegfűs Madonna (1478-1481)
• Sziklás Madonna (1483-1486)
• Hermelines nő (1485-1490)
• Madonna Litta (Madonna és a gyermek Jézus) (1490-1491)
• Utolsó vacsora (1495-1497)
• Mona Lisa (1503-1506)
• Szent Anna harmadmagával (1508-1510)
• Keresztelő Szent János (1513-1516)

Anatómiai munkássága

Az emberi test a művészetekre tett hatását és arányait a Vitruvius-tanulmány munkájában foglalta össze. Továbbá az emberi test felépítésének feltárásában is úttörő szerepe volt. Gyakran végzett – akkoriban az egyház által tiltott – boncolásokat is.

Forrás: Wikipédia, Szabad Lexikon www.wikipedia.org